…Na most amikor visszatérünk a szerelembe eséshez. És azt mondjuk ez teljesen őrületes, esni. Látod nem azt mondjuk, hogy felemelkedünk a szerelemhez. Ebben benne van maga a zuhanás gondolata. Ez valójában visszavezethető két egészen alapvető dologhoz, ami mindig egy különös kapcsolódás valahol a zuhanás és a teremtés között. Ez az egészen rettenetes rizikó felvállalása alapvető feltétele magának az életnek is. Ugye minden élőnek az élet az hit és szerencse kérdése. Abban a pillanatban amikor megteszel egy lépést beleteszed a hited, mert nem tudhatod biztosan, hogy a talaj tényleg ott lesz-e a talpad alatt. Abban a pillanatban, amikor megteszel egy utazást azt hittel teszed, így teljesen kiszolgáltatva magad. De mégis ez a leghatalmasabb dolog amit megtehetsz, a teljes önmagadás és a szerelemben is fel/megadod magad valakinek. Teljes elhagyatottság. Felajánlani önmagam neked. Tégy velem bármit amit szeretnél. Ez eléggé őrületes. Érted? Hiszen kiengedjük a dolgokat az irányításunk alól, miközben minden értelmes ember kontroll alatt akarja tartani az életét. Figyelj, figyelj, figyelj. Biztonság. Éberség. Vigyáz a rendőrség, vigyáznak az Istenek, de ki fog vigyázni az Istenekre? Így tehát mindennek árán ami igazán észszerű az, hogy engedjünk. Kötelezzük el magunkat a teljes önfeladásnak és ez elég nagy őrültség. Így arra a különös következtetésre jutunk, hogy az őrületben józanság lakik.
A szerelem egyben elengedések és megengedések folyamata is a bizalom és hit kiépítése mellett. Számomra is eljött az a pillanat, ahol szükséges bíznom az életben és hinnem, hogy ahová az Égiek vezetnek engem az a tiszta fényt és szeretet képviseli. Szükséges elengednem sok mindent ehhez az új folyamathoz. Elengednem a kis hitűséget, a félelmet, hogy nem vagyok méltó vagy képes erre. Szükséges számomra is odaadó szerelemmel vizsgálni az általam lecsatornázott és alkotott képet, amely egy részét képezheti az Egésznek. Hosszú és kitartó munka eredményeképpen Grafológus lettem. Ezáltal indul el egy új folyamat, ami sok újdonságot hozhat be az életembe és új lehetőségeket kínálhatnak nektek is egyben. Lehetőség nyúlik számotokra arra, hogy mélyebben megértsétek önmagatok és azoknak láthatatlan rétegeit, amik éppen akutális részét képezik az életeteknek. Új út nyílik meg általam önmagatok felé, amire ráléphettek, ha ezt szeretnétek. Rajtam keresztül „csak” a lehetőség kapuja nyílik meg, de átlépni rajta nektek kell. Sokszor könnyebb a Szerelem érzetét a klasszikus értelemben vett testi érzeteken keresztül elérni, de mi van ha azt mondom neked, hogy ennél sokkal mélyebbre is mehetsz. Mi van, ha igen is lehetsz az életedbe szerelemes és megtapasztalhatod a harmóniát úgy is, ha nem minden történik úgy ahogyan te azt elképzelted. Az általam megszülető elemzések ezen az úton vezethetnek és terelgethetnek tovább. Hogy hova vezet kettőnket ez az új folyamat? Még nem tudom, de talán nem is szükséges hiszen maga a szerelem is a bizalom egy része. Bízni és hinni abban, hogy ahova tartok az a legjobb mindenki számára.
– Alan Watts: Divine Madness (23:53) –
Alan Watts lecsatornázott bölcseletei kapcsán a szerelem felé két úton indulhatunk el: lefelé és felfelé. Ha lefelé indulunk el, akkor zuhanás vár ránk ahol egy időre talán elveszítjük magunkat, mert belefeledkezünk valami vagy valaki másba. Aztán ott a másik út, ahol eljuthatunk a Szerelem egy magasabb oktávjára. Oda felfelé vezet az út, és ahova felfelé kell haladni ott bizony kitartónak is szükséges lenni. Ha belegondolsz a hegycsúcsot is felfelé haladva érheted el, azaz a tudatosságod „csúcsára” is eképpen jutsz el. Ugyan az utóbbinál tulajdonképpen saját mélyebb rétegeid irányába haladsz egyre inkább befelé, ám ezáltal mégis a saját rezgésszinted egy magasabb oktávjára ugrasz. Ehhez a folyamathoz szükséges stabilan hinned és ébernek lenned.
Amit én tudok nyújtani neked az befelé, azaz felfelé, vezet téged. Sorsomat, rám bízott feladatomat, és utamat igyekszem tiszta szívvel, odaadással és méltósággal képviselni miközben magam is folyamatosan haladok a tudatosságomban. Én a tiszta, isteni Szerelem felfelé szeretnék haladni és eszerint élni, mert eddig is ehhez méltóan hoztam meg döntéseim és vállaltam a velük társuló tanításokat is. Hiszem és bízom benne, hogy ez továbbra is így lesz. Te merre haladsz tovább az úton?
Ezzel a bejegyzéssel most valami új veszi kezdetét. Ezt a cikket több mint 2 éve kezdtem el szerkeszteni, de egy hang folyamatosan azt súgta, hogy „Még várj, nem jött el az ideje.” Nem tudtam pontosan mire is várok, hogy erről a témáról írhassak. ‘Talán a szerelemre?’ – gondoltam magamban. Ma már világossá vált számomra, hogy valójában a szerelem sokkal többet jelent egy másik embernél, akit szeretsz. Szerelmes lehetsz valakibe, de talán még értékesebb, ha maga az életbe, azaz életedbe, szeretsz bele. A szerelem magába foglalja azt a szenvedélyt, amivel hiszen önmagadban, az álmaidban, vágyaidban és az Égiek által rád ruházott „hatalom” bölcs felhasználásában. Hiszel abban, hogy mind azzal az értékkel és adománnyal, amit kaptál bölcsen és tudatosan bánsz majd. Szenvedéllyel hiszel abban, hogy a kemény munka igenis meghozza a gyümölcsét. Vagy éppen abban, hogy megéri tisztességesen élni az életed, mert a „jó megkapja méltó jutalmát”. Ez a szenvedélyes hit, amit nevezhetünk igaz szeretetnek vagy szerelemnek lehetővé teszi, hogy megadd magad egy felsőbb hatalomnak. Átadni a szívedhez vezető kulcsot valakinek vagy valaminek, de akár az Égieknek talán a legnehezebb teszt egyike. Megtanulni ilyen módon és szinten bízni az életben bizony kő kemény feladat, mert a legbelsőbb tudattalan érzéseink elől elbújni nem lehet. Lehet sokszor hazudjuk magunkak azt, hogy bízunk az életben és az Égiekben, ám mégis az ellenkezőjét cselekedjük meg. Akkor most melyik számít? A szó vagy a cselekedet? Nos mindkettő, hiszen fontos a szándék, ami meghatározza az irányt, amerre tartunk. Nem baj, ha nem tartunk még ott és az sem baj, ha olykor azt hazudjuk magunknak, hogy igen. Az számít, hogy a tudatosságunkban egyre inkább elmélyülve felismerjük mi van a lelkünk legmélyebb szöveteiben. Az számít, hogy az egyre mélyebb tudatosság felé tartó uton egyre tisztábban látunk másokat, helyezeteket, de legfőképpen ÖNMAGUNKAT. Fokozatosan haladunk az úton és ezáltal fokozatosan adjuk át az életünk felett irányítást az Égieknek. Pontosan úgy és ahogyan készen állunk rá. A legfontosabb, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Rendben van, ha úgy véled hibázol, ha úgy véled tehettél volna másként. A kérdés, hogy mit teszel ezzel a felismeréssel. Hagyod a tanítást beépülni vajon, vagy elmész mellette és elköveted még egyszer vagy százszor is akár, ha szükséges? A szerelem maga a harmónia érzete, amit a fejlődés útján tapasztalhatsz és sajátíthatsz el.
Ölelés,
Nadi
https://www.youtube.com/watch?v=X1U4WzqH3YM?enablejsapi=1&w=100&h=344